Hadd legyek én a hű szolga! Kísértéssel úgy dacolva, hogy Örömöd abban teljen! Méltóságom el ne vesszen! Fogd a kezem, őrizd utam! Legyen győzedelmes futam, amit futok veled, érted! Büszkén álljak, mikor kérded: Mit végeztél? Volt-e hűség? Lángoltál-e, mint a tűzvész? Voltál szikla? Izzó fáklya? Vagy eltűntél a világba?
Hónap: 2022 október
Este sokadik…
Csillagokra nézni az Istent meglátva! Hozzá felrepülni csendes, halk imában! Szállni szelek szárnyán lélekben, mint sasok. Tudom az imában mindig Veled vagyok. Áldón nyújtod felém szerető kezedet, mi a bűnből, bajból vigyázva felemelt.
Hazafelé
Felderengő utcák fénye Pislákol a messzeségbe. Lábam csosszan, emelni fáj. Ködbe bújva elrejt a táj. Emlékemben visszatérek. Megfáradva hová lépjek? Egyre visz a fényes járda esőmosta utam járva. Haladok, bár célom távol, sötét a táj, minden gyászol. Magányosan áll a sarkon, vándoroknak irányt adjon, köd homályban utat vágva, áll magányosan a lámpa. Hányszor láttam, adott Tovább olvasok…
János 3:16
Jó az Isten! Van egy terve. A világot úgy szerette, Hogy a Fiát adta érte! -Bűnt elmosott Ő szent vére- Aki hiszi -értse, hallja-, Örök élet a jutalma! Kegyelem ez, túl az észen! Bármit teszek, meg nem értem. Nem is szándék. Nem is cél, mert megváltóm újra él! Bűntelenből bűnné váltál, a kereszten értem haltál. Tovább olvasok…
Hála
Üres, repedt cserépedény Elfogyott már minden remény Darabokra törve-zúzva Porrá tört az élet súlya Kihajítva szemétdombra Mélyen a mocsokba nyomva Reményvesztve, elfeledve Senki nincs ki felemelne? Véres kezed, szeggel szúrva Kiemel a napra újra Vigyázva a fényben fürdetsz Óvó kezed összeilleszt Darabonként, szeretettel Újraformálsz, dallá teszel Mi bennem szól, dícsér téged Megváltóm, s a mindenséget Tovább olvasok…
Titok
„Ő ezt mondta: Nektek megadatott, hogy ismerjétek az Isten országának titkait… „Lukács 8:10a Jó reggelt! Isten titkot bízott ránk. A megváltás titkát. Az Ő szeretetének titkát. Az élet adó fényt. „Aki lámpást gyújt, nem takarja le edénnyel, ágy alá sem rejti, hanem a lámpatartóra teszi, hogy akik bemennek, lássák a világosságot. „Lukács 8:16 Legyen ma Tovább olvasok…
1 Királyok 19:11-12
Illés a barlang szájából Nézte, hogy a vihar táncol, Hegyet szaggat, sziklát bont. De a vihar üres volt. Ezután a föld úgy rengett. Rázta az Úr, úgy tett rendet. Aztán nagy tűzorkán támadt Felperzselte a világot. Hamuvá lett erdő mező, Mégsem volt ott a Teremtő. Hanem, mikor suttog halkan, Akkor ott van a szavakban.
Szabadság
Beszennyezted gyermek testem!Menekültem, de elestem.Beteg vágyad élted rajtam,megkínoztál, ha nem hagytam.Lásd! Most mégis megbocsátok!Nem fog rajtam már az átok!Szolgád voltam, letiporva,betaposva a mocsokba.Gyermek testem sanyargattad,s kinevetted kínjaimat!Lásd! Most mégis megbocsátok!Nem fog rajtam már az átok!Túléltem, de “hála” neked,rajtam vannak még a hegek:kés ejtette, üveg vágta,halálomat egyre vágyva!Lásd! Most mégis megbocsátok!Nem fog rajtam már az átok!Választásom Tovább olvasok…
Lukács 8:5-8a
A magvető magot vetett. Némelyik az útra esett, Madarakat jóllakatta, Út vándora eltaposta. Néhány pedig sziklára hullt. A gyökere mélyre nem nyúlt. Nőtt volna de nem volt vize, Kiégette a nap tüze A másik a tövisbe szállt. Nődigélt de sok jó barát Tövis gyerek ott állt sorba, Az életetét kioltotta. Kevéske jó földre jutott Oda, Tovább olvasok…
Látod?
Ugye szép?Hónapok óta mentem el mellette anélkül, hogy megláttam volna. Nem láttam meg, nem vettem észre sem különleges fomáját, sem szépségét, pedig ott volt az orrom előtt. Csak a fejemet kellett volna kissé megemelnem. Kicsit feljebb, el a megszokottól, kicsit máshova helyezni a fókuszt.Hányszor vagyok így Isten igéjével is!Olvasom. Rágom magamban sokadszor is ugyanazt a Tovább olvasok…
Ki megtanul sírni
Ki megtanul sírni, szeretni az képes. Könnyektöl lesz szíve, mint ékszere ékes. Gyémánt nem ér annyit, semmi az értéke, mint egyetlen könnynek, mi kihullot végre. Mikor szökik csendben, mint börtönből fogoly, mint félénk egérke, szívedből kioson, mint forrás, mi feltör, s folyammá lesz egyszer, így ad szeretetet könnyekben az Isten.
Utam
Vándoroltam terhem alatt, Időm fogyott, egyre szaladt. Túl nagy volt a terhek kínja, Rogyó lábam alig bírta. Egyet másik után raktam, Hulló könnyel, síró aj’kkal, Megroppanva, hajló háttal. Megoldást már nem is láttam! Túlélés lett csak a célom, Reménységem cérna vékony. Remény alig, hitem semmi! (Innen szép ha tudok nyerni!) De nem tudtam! Gyenge testem… Tovább olvasok…
Harmincnyolc
„Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy medence, amelyet héberül Betesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van. A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben, és várták a víz megmozdulását. Mert az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett. Volt ott Tovább olvasok…
Hulló könnyeim
Van, hogy olyan tehetetlennek érzem magam, hogy -bevallom- gyakran már csak csendben ülök, könnyezve. Biztosan ismered az állapotot, mikor az imán is túl elfogytak az eszközök és csak ülsz bambán. Tennél valamit, még valami kicsit, valami aprót, de nincs mit. Türelemmel kell várni, hátha kinő a mag. Türelemmel várni, hogy Isten dolgozzon. Istenre, Istenben kell Tovább olvasok…
Tanmese
Bejött egy egér a házba. Kicsinyke az egér, a ház nagy, fel sem tűnt, hogy ott van. Aztán az egér egeret szült. Nem egyet, sokat. Nyolc tíz kicsinyke egér szaladgált a házban, de a ház nagy, fel sem tűnt, hogy ott vannak. Aztán az egerek további egereket szültek. Százával voltak. Berágták magukat a falak alá. Tovább olvasok…
Titok
Mikor széles volt az utam Éltem, bár száraz volt kutam Láttam bűnöm, halált, könnyet Tudom, elfordultam tőled Ócsároltam Te szent neved Sikítva engedtem el kezed Átkaroltál, úgy szerettél Gazdaggá titkoddal tettél (Ebben a szösszenetben valahol el van rejtve egy szó. Egy szó, ami magában a szövegben nem szerepel. Ne ott tessék elemezni! Viszont egy fontos Tovább olvasok…
Jövel!
Az Úr közel! Jövel Uram Jézus! Ma reggel kicsit elgondolkodtam azon, amit ezek a mondatok valóban jelentenek. Elgondolkodtam, vajon kész vagyok Krisztus visszajövetelére? Úgy vagyok-e, mint a napszámos, aki miután jól végezte munkáját, megnyugodva, hátradőlve várja a gazdát, hogy megkapja megérdemelt jussát? Vagy inkább az vagyok, aki kapkodva, rettegve próbálja behozni mindazt, amit eddig nem Tovább olvasok…