Hited lába ha bicsaklik elég kimondani annyit: „Édes Jézus legyél velem, vedd át tőlem nehéz terhem!” Ő pedig, mert oly hűséges, óvón felemel majd téged, körülölel szeretettel. Ő nem ember! Sosem hagy el! Féltő keze el nem enged. Mered átadni a terhed?
Hónap: 2022 november
Átadom
Istennek nem kellenek hókusz pókuszok! Csak azt kéri tőlem, ami én magam vagyok. Kéri az életem, kéri minden bűnom, Hogy az mind Krisztusban örökre eltűnjön! Örökre! Ki érti, e szónak értelmét? Isten nagy kegyelme el vajon meddig ér? Mint kelet nyugattól oly’ távol veti bűnöm! Keresném se leljem. Örökre eltűnjön! Mint tékozló fiút, bármikor befogad. Tovább olvasok…
Ajándék
Pár hete elmentem segíteni a Mécses szeretetszolgálat tagjainak egy otthonba, mert fülembe jutott, hogy szükség volna amolyan ezermesterféleségre.Felültem a vonatra, elmentem.Tettem, amit tudtam, amit kellett.Annyi szeretetet, annyi áldást kaptam azon a napon, amiről itt nem tudok beszámolni, mert reggelig tartana.Adtam egyet, kaptam ezret, adtam ezret, kaptam milliót.Mert így mér Isten.Aznap sok mindent kaptam. Emlékeket, szeretetet, Tovább olvasok…
Amikor Isten szól
Felgyűrt inggel, megfeszülve,kalapáccsal két kezembe,harcos hittel, elszánt szívvel,hogy a falat leterítsem,az akadályt elmozdítva,utam legyen Hozzá nyitva.Feszül izom, szilánk pattog,ütöm, vágom. Nem haladok.”Kevés oda ember erő!Mit gondoltál ó, esendő?Saját erőd olyan kevés!Semmit nem ér a törekvés!Fogadd meg a jótanácsot!Dobd félre a kalapácsod!”Állok ott, és nézem csendben,ahogy Isten szeme rebben,ledönti az erősséget,így ért az én harcom véget.Már Tovább olvasok…
Elrejtőzve maszkom mögép
Elrejtőzve maszkom mögé a fájdalom nincsen többé. Eltakartam, így nem valós! Ha nem látom, nincs már kapocs! Nem köt sebeimhez semmi, mégsem tudom elfeledni. Maszkom hiába takarja, vérző sebem ég alatta. Nyomja tépi vágja sebem, enyhülését nem lelhetem. Csendes hang szól: „Vesd rám terhed! Maszkod dobva szíved enged. Add át nekem, elvégeztem! Ússzon lényed békességben!” Tovább olvasok…
Mielőtt kiáltok
Mielőtt kiáltok, már választ kapok. Csendben rámfonódik szerető karod. Szeretettel, csendben, féltőn átkarol, érzem érintésed, de nem láthatom! Szóra nyitnám számat, de nem kell a szó! Te már meghallottad, hiábavaló! Szavak nélkül csendben, így állok eléd. Szereteted adod, hitet s a reményt. Nem másnak építek, magam lakom azt, magamnak ültetek, Te adsz új tavaszt. Nem Tovább olvasok…
Könnyek egy idegenért
Olyan szép nyugodt reggel lehetett volna!Lehetett volna, de nem lett. A hajnal csendjét szirénák tépték szét, derengését villódzó fények ragyogták be.Sisakok suhantak, táncoltak megnyugtatón a roncs körül. Az egész felfordulásban volt egyfajta szavak nélküli, merev arcú, óvatos. rend. Fejemben ott zakatoltak a pár perce még a csendes hajnalban elhangzott szavak.A halk, elhaló válasz mindenre: nem Tovább olvasok…
Feladtam
Feladtam a harcot, elfogyott a remény.Csak az üresség van, de az mind az enyém.Feladtam, megálltam, nem bírtam már tovább.Mondhatnám bánatom… Említhetném sorát.De erőtlen vagyok! Oly’ üressé lettem!Elfogyott az erőm! Szikrája sincs bennem.Könny áztatta szemem emelem az égre.Feladtam a harcot. Átengedem végre,kezedbe ajánlom örömöm, s bánatom.Krisztusom! Ezt most mind a kezedbe átadom!Kezdj vele, mit akarsz! Adjál Tovább olvasok…
Ima
Nehéz szívvel ólom lábbal Ébredve hideg magányban Szívem csendes, ma nem kiált Ezért elmondok egy imát Kérem Istent, töltsön be ő Az egyetlen a teremtő Hozzon fényt a sötétségbe Lelkem borús, legyen vége! Vessen véget a sötétnek „Legyél a nap, ragyogj végre!” Mosolyogva fogja kezem „Elkísérlek minden helyen Őrizlek és vigyázlak Meghalggattam imádat” Súgja halkan Tovább olvasok…
A szolga dolga
Megmutatva erődet, megállhatnék előtted? Lennék a hű, jó szolga, kinek annyi volt dolga, hogy azt tegye amit kérsz, boldog szívvel így ránézz? Vagy herdáltam mindenem? Mentségem így nincs nekem! Zavart vagyok, nem tudom, megyek e még az úton, amit nekem jelöltél! Szereteted: erősség! Ha letérek, megbocsátod! Lábamnak adod irányod, óvó kezed fölém tartod, hogy meglássam Tovább olvasok…
Reggeli imádság
Hogyha egyetért a kettő, megadja azt a Teremtő. Kérni kell csak hű imában! Szívemet, eléd kitártam, elsírtam ma Istenem, ami feszít itt bennem. Kértem, adtál nagy fenség, áldást kap az ellenség, gyógyulást az átkozó. Jó vagy Isten! Nagyon jó! Ajándékod terhe nagy, de te kedves Isten vagy! Segítesz, hogy hordozzam! Elmondhassam: ott voltam ahol Te Tovább olvasok…
Ne félj!
„Azon az éjszakán megjelent neki az Úr, és ezt mondta: Én vagyok atyádnak, Ábrahámnak Istene. Ne félj, mert én veled vagyok, megáldalak, és megsokasítom utódaidat szolgámért, Ábrahámért! „1Mózes 26:24 Ne félj, mert én veled vagyok… Micsoda ígéret! A Teremtő Isten, aki egy szavával megteremtett mindent, aki a leghatalmasabb, számon tart minket apró mákszemeket.Nem csak számontart, Tovább olvasok…
Reggeli érzés
Mikor reggel szól az Isten, Fogadjuk be gyermek hittel! Éljünk benne, lakjunk nála! Így megyünk a mennyországba. De addig még sok a tevés! Aratni kell, munkás kevés. Szívünkbe az Igét rejtve Istennek van csodás terve… Mit harsogunk hegyek ormán Dübörögve, mint az orkán! Hallja meg az egész világ Krisztus értünk hogy tett csodát!
Reggeli gondolat (November 4.)
Jó reggelt! Ma reggel belefutottam egy igerészbe. Kicsit megdöbbentett, hogy Isten nem tanácsolja, óhajtja, hogy erősek és bátrak legyünk, hanem megparancsolja. A parancs pedig olyan valami, amit végre kell hajtani. Tetszik, nem tetszik, egyetértek, vagy nem, meg kell tenni. A magam részéről, favágó ide, vagy oda, félős vagyok. Gyakran félek megtenni, amit meg kellene, kimondani, Tovább olvasok…
Ború
Kék ég alatt napsütésben oly tiszta az Istenképem. Látom, mint jót, kegyelmeset, éji fényt, mi hazavezet. De amikor sok a felhő bús gondolat, ami eljő. Bizonytalan kétség mardos, szívem suttogástól hangos! Kishitűség lelkét szólja, mintha holnap nem is volna! Leborulok én olyankor Isten elé, hogy Ő adjon hitet, reményt, szeretetet. Pótolja mind, mi elveszett! Szomorúan Tovább olvasok…