Mielőtt kiáltok, már választ kapok. Csendben rámfonódik szerető karod. Szeretettel, csendben, féltőn átkarol, érzem érintésed, de nem láthatom! Szóra nyitnám számat, de nem kell a szó! Te már meghallottad, hiábavaló! Szavak nélkül csendben, így állok eléd. Szereteted adod, hitet s a reményt. Nem másnak építek, magam lakom azt, magamnak ültetek, Te adsz új tavaszt. Nem hiába fárad szorgos szolgakéz, előtted az kedves, aki tenni kész. Szavak nélkül csendben, állok eléd most, Lényem Krisztus vérben Örökre megmosd!
Nem úgy építenek, hogy más lakjék benne, nem úgy ültetnek, hogy majd más élvezze. Mert népem élete oly hosszú lesz, mint a fáké, és amiért megdolgoztak, választottaim maguk élvezhetik. Nem hiába fáradoznak, nem veszedelemre szülnek, mert az Úr áldott népe ez, ők és leszármazottaik. Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom. Ézsaiás 65:22-24