Az Úr közel!
Jövel Uram Jézus!
Ma reggel kicsit elgondolkodtam azon, amit ezek a mondatok valóban jelentenek.
Elgondolkodtam, vajon kész vagyok Krisztus visszajövetelére? Úgy vagyok-e, mint a napszámos, aki miután jól végezte munkáját, megnyugodva, hátradőlve várja a gazdát, hogy megkapja megérdemelt jussát? Vagy inkább az vagyok, aki kapkodva, rettegve próbálja behozni mindazt, amit eddig nem végzett el?
Jövel Uram Jézus! Mondjuk, mondom gépiesen, de belegondolok-e, hogy Urunk eljövetele mit jelent azoknak a munkatársaknak, barátoknak, ismerősöknek, vagy akár családtagoknak, akik a sötétségben járnak? Sötétségben járnak, részben az én hibámból is. Mert mindig találok kifogást, hogy miért ne, most épp miért nem alkalmas, miért kellemetlen, miért nem időszerű, miért nem… Kifogás mindig van. Aztán vasárnap Isten jelenlétének örömében mosolyogva mondom: Jövel Uram Jézus!
Majd jön a hétfő. Az öröm megkopik, indulnak a megszokott dolgos hétköznapok. Élem az életem és keresem a kifogásokat. Mindig találok. Többet is, csak, hogy biztos legyen.
Szó szerint ördögi kör ez! Ideje megszakítani!
Jövel Uram Jézus, csak még légy türelmes kicsit! Adj időt, hogy elvethessem a magokat, amit rám bíztál! Adj időt, hogy megtegyem, amit meg kell tennem, amire elhívtál!
Isten hatalmas kincset bízott rám, bízott ránk! Életeket, emberi lelkeket. Annak a képességét, hogy megakadályozzak bűnbeeséseket, öngyilkosságokat, családok széthullását. Kezünkben a lehetőség, hogy megváltoztassuk a környezetünk életét. Rajtunk, rajtam múlik, hogy legyen ébredés! Mert ahogy a környezetemben az ébredés velem kezdődik, úgy a városban, országban is velünk. Egyen-egyenként van szükség a mindennapi megtérésre, az ébredésre, arra, hogy nap-nap után vissza tudjunk, tudjak térni a bölcsesség, az erő, a bátorság forrásához, Jézus Krisztushoz, az ő keresztjéhez.
Kérem Istent, hogy ébresszen fel, tartson ébren! Adjon alázatot, bátorságot és hitet. Töltsön be az Ő Szent Szellemével, hogy mikor kinyitom a számat, ne az emberi ostobaság, hanem az Isteni bölcsesség áradjon abból. Szóljon Isten a számon keresztül, vesse a magot általa.
„Én plántáltam, Apollós öntözött; de az Isten adja vala a növekedést.” 1. Korintus 3:6
Ámen!
Ez mindannyiuk feladata lenne hogy vessük a magot ,Isten mutassa nekünk az utat ahol vetnünk kell mindig figyeljünk a hangjara !