Kelő mag, ha kitörne már, s mint a gyermek, aki úgy vár, egész teste beleremeg úgy szorítja a kezedet. Arca pirul, melle zihál, csontja feszül, némán kiált. Úgy kellene én is várjam, mikor megjelensz majd nálam! Várjalak hű izgalommal! Oly’ lánggal, mi el nem lobban! Lásd! Úgy várok az Uramra, mint egy tükör azt mutatva, Tovább olvasok…