Kelő mag, ha kitörne már,
s mint a gyermek, aki úgy vár,
egész teste beleremeg
úgy szorítja a kezedet.
Arca pirul, melle zihál,
csontja feszül, némán kiált.
Úgy kellene én is várjam,
mikor megjelensz majd nálam!
Várjalak hű izgalommal!
Oly' lánggal, mi el nem lobban!
Lásd! Úgy várok az Uramra,
mint egy tükör azt mutatva,
ami Benne hű és igaz.
Csak így leszek élő vigasz,
harsányan lobogó fáklya,
fényhozó sötét világba.
De most tükröm vak és foltos!
Gyenge vagyok! Engem hordozz!
Használd a sok-sok szilánkot!
Építs tükröt, mit nem látott
a világon senki soha!
Hadd lehessek újra csoda!
Bejegyzést olvasta: 27