Istennek nem kellenek hókusz pókuszok!
Csak azt kéri tőlem, ami én magam vagyok.
Kéri az életem, kéri minden bűnom,
Hogy az mind Krisztusban örökre eltűnjön!
Örökre! Ki érti, e szónak értelmét?
Isten nagy kegyelme el vajon meddig ér?
Mint kelet nyugattól oly’ távol veti bűnöm!
Keresném se leljem. Örökre eltűnjön!
Mint tékozló fiút, bármikor befogad.
Nagy szeretetében Ő csak ad. Ő csak ad!
Nem kér viszonzásul semmi mást éntőlem,
Fogadjam el Krisztust, s szeretetét bőven!
Fiát adta értem, megváltotta bűnöm,
Hogy mit tettem, mondtam, örökre eltűnjön.
Maradjon a nevem az élet könyvében,
S Isten úgy, mint tisztát, tökéletest nézzen!