Üres, repedt cserépedény Elfogyott már minden remény Darabokra törve-zúzva Porrá tört az élet súlya Kihajítva szemétdombra Mélyen a mocsokba nyomva Reményvesztve, elfeledve Senki nincs ki felemelne? Véres kezed, szeggel szúrva Kiemel a napra újra Vigyázva a fényben fürdetsz Óvó kezed összeilleszt Darabonként, szeretettel Újraformálsz, dallá teszel Mi bennem szól, dícsér téged Megváltóm, s a mindenséget Bár a hegek látszanak még Újjá lettem, szebb, jobb és ép! Hálaének zeng belőlem Szálljon a mennyekbe bőven Hadd hallják meg az angyalok Uramnak oly' hálás vagyok!