A magvető magot vetett.
Némelyik az útra esett,
Madarakat jóllakatta,
Út vándora eltaposta.
Néhány pedig sziklára hullt.
A gyökere mélyre nem nyúlt.
Nőtt volna de nem volt vize,
Kiégette a nap tüze
A másik a tövisbe szállt.
Nődigélt de sok jó barát
Tövis gyerek ott állt sorba,
Az életetét kioltotta.
Kevéske jó földre jutott
Oda, ahol nőni tudott.
Felnőve így termést áraszt,
Sokszorosat, tizet, százat.