Ugye szép?
Hónapok óta mentem el mellette anélkül, hogy megláttam volna. Nem láttam meg, nem vettem észre sem különleges fomáját, sem szépségét, pedig ott volt az orrom előtt. Csak a fejemet kellett volna kissé megemelnem. Kicsit feljebb, el a megszokottól, kicsit máshova helyezni a fókuszt.
Hányszor vagyok így Isten igéjével is!
Olvasom. Rágom magamban sokadszor is ugyanazt a részt. Olvasom, rágom, emésztem, de mégis elmegyek mellette. Bár látok, de vakságban vagyok
Aztán a plusz egyedik alkalomnál, hajszálnyit mozdul a fókusz, és kipattan a szemem, meglátom az addig rejtett szépséget, értelmet, üzenetet.
Épp, mint ezt a két ágat.
Mikor ez beüt, csak állok, és gyönyörködöm, mert Isten „Láthatatlan valóját, azaz örök hatalmát és istenségét meglátja alkotásain az értelem a világ teremtésétől fogva…”
Róma 1:20
(A kép a Székesfehérvári Baptista Imaház kapujánál készült 🙂 )