Kategória: Vers szerű szösszenet

Üres, repedt cserépedény Elfogyott már minden remény Darabokra törve-zúzva Porrá tört az élet súlya Kihajítva szemétdombra Mélyen a mocsokba nyomva Reményvesztve, elfeledve Senki nincs ki Tovább olvasok…

„Ő ezt mondta: Nektek megadatott, hogy ismerjétek az Isten országának titkait… „Lukács 8:10a Jó reggelt! Isten titkot bízott ránk. A megváltás titkát. Az Ő szeretetének Tovább olvasok…

Illés a barlang szájából Nézte, hogy a vihar táncol, Hegyet szaggat, sziklát bont. De a vihar üres volt. Ezután a föld úgy rengett. Rázta az Tovább olvasok…

A magvető magot vetett. Némelyik az útra esett, Madarakat jóllakatta, Út vándora eltaposta. Néhány pedig sziklára hullt. A gyökere mélyre nem nyúlt. Nőtt volna de Tovább olvasok…

Vándoroltam terhem alatt, Időm fogyott, egyre szaladt. Túl nagy volt a terhek kínja, Rogyó lábam alig bírta. Egyet másik után raktam, Hulló könnyel, síró aj’kkal, Tovább olvasok…

Mikor széles volt az utam Éltem, bár száraz volt kutam Láttam bűnöm, halált, könnyet Tudom, elfordultam tőled Ócsároltam Te szent neved Sikítva engedtem el kezed Tovább olvasok…

Ott van minden esőcseppben, Mikor a pillangó rebben, Folyóban és kis patakban, Felhő hátán, madárdalban, Falevélben, fának ormán. Mindenhonnan ő szól hozzám. Mindenségben csak őt Tovább olvasok…

Bús szél zörget sápadt reggelt, Szívem mégis hálával telt. Megtöltötte azt az Isten! Egyéb kincsem nekem nincsen. Nem is kell, ez több, mint elég! Leborulok Tovább olvasok…

Éji csendben tücsökszó. Csak az ver fel mindent. Sötét az éj, mély sötét, Csillag sem ragyog fent. Baljós éjjel mi les rám? Semmi sem, már Tovább olvasok…

Gyermek lennék, Ifjú, vad, csak egy kicsit újra! Élvezném a hűs esőt Bőrömből kibújva! Folyna végig arcomon, Elfedezné könnyem. Kacagnék az ég felé… Felrepülnék közben. Tovább olvasok…

Lecsukódó szemeim elrejtik a világot. Húz az álom, zuhanok, de már nem is kiáltok. Elfogadom. Legyen hát! Megnyugvás a sorsom, tengermély csend, nyugalom, jeled rajtam Tovább olvasok…

Frissen sült kenyér illata bódító! Repítse magasba, imámat a hintó, Mi hitből van építve, kereke remény! Imám szállj magasra! Az imádság, erény. Hogy állhat a Tovább olvasok…

Nyugvó naptól izzik, lángra gyúl az ég. Szemedben e lángok tükröződnek még? Rezgőn, izzón vibrál arcodon a fény, melegét már érzed, de közel még a Tovább olvasok…

Zúgó szélben sír, pattog a ház. Emészti a harsogó, dörömbölő láz. Bömbölj csak szél! Ordíts! Falam ellenáll! Dacosan áll, büszkén a magányos ház. Áll a Tovább olvasok…