Nyugvó naptól izzik, lángra gyúl az ég.
Szemedben e lángok tükröződnek még?
Rezgőn, izzón vibrál arcodon a fény,
melegét már érzed, de közel még a tél,
szíveket fagyasztó. Elhaló remény,
kopár szívem egykor fagytól volt kemény.
Vesd szemed az égre, ott izzik a nap
mi testednek élő, vérző szívet ad!
De a napon túl, van ott egy csoda,
aki nem hagy cserben soha de soha.
A napon túl, a mennyben ott izzik Ő,
a megváltó Krisztus, lélek megmentő.
Lágyítja szívednek jegesedett kérgét,
megtalálod, hidd el! Nem kell hozzá térkép.
Nem kell út, sem jármű, ami hozzá repít,
az ima hatalma, az ami megsegít!
Ha a nap nem látszik, mert takarja felhő,
Ő akkor is ott van, s melege ím eljő!
Szíveket olvasztó, ébredő remény…
Kopár szívem egykor fagytól volt kemény.
Szerintem Isten vezetett írás közben Továbbra is öleljen át szeretetével!