Irigylem azokat, akik mindig, mindenben, mindent Istenre tudnak vetni. „Majd ő megoldja!”
Igen. Megoldja.Tudom. Hiszem.
Viszont azt is tudom, hogy vannak hitben előttem, és mögöttem járók is.
Van, aki, mint a madár, Istenre tudja vetni minden szükségét, és van, aki aggodalmaskodik. Nem is kötelezően önmaga miatt, de aggodalmaskodik valamiért, valakiért.
Máshol van a hitben. Ennyi.
Ettől nem több, aki Istenre tudja vetni mindenét, és nem kevesebb, aki aggodalmaskodik.
Pont úgy szereti az Atya mindkettőt, mert nem a mi emberi gyengeségeinket nézi!
Az ő szemében mi olyan tökéletesek vagyunk, amilyenekké majd válunk általa és nála.