Néha annyira elkeserít, hogy megoldás automatának használjuk, használnánk Jézust.
„Drága Jézus! Javítsd meg a házasságom, fejezd be az építkezést, adj ébredést a gyülekezetben! Ébreszd fel a szunnyadó testvéreket! Adj megtérőket! Hirdessék az igédet!„
Nyomkodjuk a gombot, szórjuk be az imazsetont és nem történik semmi.
„Igen. Isten így teszi próbára a hitünket! Isten ilyen rossz férjjel, feleséggel, munkatárssal, kőművessel teszi próbára a hitemet! Szenvedek, mint Jób! Halleluja!
Igen. Szenvedek, mint Jób… Isten megpróbál!”
Logikus.
A világteremtő, mindenható Istennek , aki „teremtette … az eget és a földet”. (1Mózes 1:1) ahhoz próbálnia kell engem, hogy lássa a hitem nagyságát. Annak az Istennek, kell ez, aki „mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké” van. Zsoltárok 90:2
Nem. Nem próba, ha hiába nyomkodom a Krisztus automata gombjait!
Nem arra, nem azért van! Nem jó gombokat nyomkodok.
A gombokon, ha közel hajolok, már látom a feliratokat:
Segíts megjavítanom a házasságom, segíts, hogy be tudjam fejezni az építkezést, segíts, hogy ébredjek, így adj ébredést a gyülekezetben! Ébressz fel a szunnyadásból! Használj engem, és adj megtérőket! Adj bátorságot, bölcsességet, hogy hirdessem az ígédet!
Az automata szuper! Tanuljuk meg használni!