Mostanában sokat gondolkodtam Krisztus kereszthaláláról. Húsvétkor megértettem a húsvét igazi lényegét.
Most azt hiszem, kezdem felfogni a kereszthalál valódi mélységét.
„Ekkor arra a helyre értek, amelynek neve Gecsemáné, és így szólt tanítványaihoz: Üljetek le itt, amíg imádkozom! Maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, azután rettegni és gyötrődni kezdett, majd így szólt hozzájuk: Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok! „
Márk 14:32-34
„azután rettegni és gyötrődni kezdett”, mikor Jézus félrevonult tanítványaival a Gecsemáné kertben.
Rettegni? Gyötrődni?
Nem értettem sokáig. Az „Úr Angyala”, aki lemészárolt száznyolcvanötezer asszír katonát Jeruzsálem falai alatt egyetlen éjszaka (2Kir. 19:35 „Azon az éjszakán eljött az Úr angyala, és levágott az asszír táborban száznyolcvanötezer embert.”) Egymaga, egyetlen éjjel.
Hogy is van ez? Mitől rettegett?
Sokszor, sokaktól hallottam, Krisztus mindent tudott, mindent látott előre. Tisztában volt vele, mi vár, mi várt rá. De ez így olyan egyszerű. Túl egyszerű!
Tudta. Eljött. Megtette. Ez így olyan bagatellnek hangzik. Nem nagy cucc, hiszen óramű pontossággal tudott mindent előre. Tudta, mikor, melyik ütés, rúgás mennyire fog fájni. Melyik köpésnek mennyire éget a szégyene. Tudta. Tudott mindent előre…
Rettegett, gyötrődött. Min? Talán azon, hogy fájdalmas lesz-e? Tudta. Pontosan. Precízen.
Rettegett? Miért? Mit nem tudott?
Ha mindent tudott, mit nem tudott?
Paradoxon, de feloldható. Illetve nem is paradoxon. MAJDNEM mindent tudott előre. Majdnem.Tudhatta-e, milyen emberként meghalni? Ő, aki bűntelen volt, tudhatta-e milyen bűnös emberként meghalni? Ő, aki az örökkévalóságtól az atyával volt, tudhatta-e, milyen érzés elvettetni Isten orcája elől, az Ő jelenlétéből?
Tudhatta-e, mi vár rá az alatt a három nap alatt? Nem a hol, nem az általában mi, hanem a pontosan mi?
Aki mindig az atyával volt, tudhatta-e milyen érzés tőle elvetve lenni?
Vajon (a bűnös oldaláról) tudta, milyen érzés a bűnösnek Isten elé állni ítéletben?
Rettegett. Gyötrődött.
Rettegett, gyötrődött, mert tudta, a borzalmak borzalma vár rá. Olyan, amit soha sem élt át előtte. Mindig az Atyával volt. Most pedig tudja, hamarosan az Atya elfordítja az arcát róla. Ő pedig elhordozza mindannyiunk bűneinek a súlyát. Ha csak az enyémet kellene elhordoznia, az is bőségesen elég lenne! De Ő mindenkiét elhordozta.
Megjárta a poklot. Elvettetett Isten színe elől.
Ezt végiggondolva, attól tartok, a kereszthalál volt a könnyebb rész. Mert a halálával nem lett vége a szenvedésnek. Sőt! Akkor kezdődött igazán.
Rettegett, gyötrődött…
Nekem már attól cidri van, ha új munkahelyre, közösségbe kell menni, esetleg ki kell állni a sokaság elé.
Jézus a pokolra készült értem, érted, értünk.
Rettegett, gyötrődött…
Volt miért.