Az imának ereje van.
Néha „csak” ennyit tehetünk. De ez bőségesen elég.
Jézus nevét hittel kell kimondani. Nekünk van hitünk, tehát hittel kimondhatjuk bármelyik emberért! Az ő szabadulásáért.
Azt pedig tudom (mert már bizonyított dolog, amit nem hinnem kell), hogy Isten értünk, a mi imáinkért megsegít bárkit!
Mert lehet, hogy egy bűnben élő, mélységeket járó ember nem tudja hittel hívni a Jézus nevében rejlő erőt, de mi igen! Nincs is sok választásunk. Hívnunk kell!
Ugyanis, ha egymást szeretjük, akkor kötelességünk imában kérni Isten munkáját, az ő világosságát mindazokra, akik a sötétben járnak. Egy ember élete mindig jó, a legjobb imatéma Isten előtt.
Engem is felemelt Isten a mélységből mindazokért az imákért, amik értem az Úrhoz szálltak. Ez sem hit kérdés. Tény.
Némelykor, ha nyakas az alany, tovább tarthat, mint a víznek elmosni egy hegyet. De a végén ott a díj, az ajándék, a megváltás öröme, a visszakapott méltóság.
Mindenkinek, bárkinek, akárkinek.