Jó reggelt! Köszönöm a tegnapi napot mindenkinek! Jó volt testvéri közösségben lazulni, mókázni, beszélgetni kicsit. Ebben a kiüresült, céltalan, rohanó világban szükség van feltöltődésre, egymás általi támogatásra, a közösségre.
Köszönöm Istennek, aki megteremti a lehetőséget, hogy mindezt szabadon megtegyük az Ő dicsőségére!
Kell ez, mert nehéz idők jönnek. Szellemileg mindenképp. Ugyanakkor hiszem, hogy Isten iránt egyre nagyobb az éhség a szívekben. Ahogy a világ stabilnak hitt sarokkövei rogyadoznak, ahogy nő a bizonytalanság, a félelem a szívekben, úgy szomjazzák ezek félelemtől elszoruló szívek Istent, az Ő igéjét.
Szent kötelességünk -és célunk- kell legyen, hogy inni adjunk a szomjazóknak! Elvezessük őket a kiapadhatatlan forráshoz, Jézus Krisztushoz. Az élet vizéhez. Szolgálatunk van, amire hív az Úr. Kinek kinek adottságai szerint adná a feladatot…
Ezért fontosak a tegnapihoz hasonló együttlétek. Mert emberi mivoltunk okán kell az a bizonyosság is, hogy ott vannak a testvérek, akikre számíthatunk. A bizonyosság, hogy nem vagyunk egyedül bármi jön. Tudom. Isten mindig ott van. De azt is tudom, hogy ember vagyok. Gyarló vagyok. Nekem kell, hogy a mélységben ott legyen valaki, aki kér helyettem, mikor én gyenge vagyok. Sír, mikor én már nem tudok. De az is kell, hogy örüljön, nevessen velem valaki! Akinek elmondjam, milyen nagy dolgot tett velem az Isten. A mi Istenünk!
Ezért köszönöm nektek a tegnapot! Köszönöm az együttlétet, a nevetést, a csendet, a beszélgetést, a megújulást!
Isten áldjon benneteket, legyen békés áldott napotok, hetetek!