Mikor ez a szó elhangzott, megváltozott minden.
Isten az ő szeretetében úgy gondoskodott számomra (is) bűnbocsánatról, hogy még el sem követtem azokat. Olyan felfoghatatlan!
De talán megérteni nem is akarom. Nekem elég, hogy érzem, hogy tudom.
Mikor megvallottam, hogy Jézus Krisztus a megváltó, és beengedtem őt az életembe, megnyomtam az aktiváló gombot. Már „csak” nekem kellett megbocsátani a saját bűneimet önmagamnak.
Nem vagyok isten, nem volt könnyű. Talán ez a legnehezebb része a megtérésnek. Elfogadni, hogy Isten tiszta lapot adott. Megérteni a megérthetetlent.
Feladtam. Már nem akarom megérteni, mert nem tudom megérteni. Ha az egész világnak összesen volna annyi bűne, mint nekem, akkor sem tudnám megérteni Isten szeretetét. Akkor talán fel tudnám fogni Krisztus szenvedését, mikor elhordozta a bűnöket. De nem ennyit vitt fel a keresztre. Ennél sokkal többet. Minden elmúlt és eljövendő bűnt. Az enyémet, az unokáimét, mindenkiét.
Igen. Elvégeztetett.
Megérteni már nem akarom. Feladtam.
Már „csak” érzem, átélem, megélem elszoruló szívvel. Mert olyan ajándékot kaptam, amit meg nem érdemeltem.
Köszönöm Istenem!