Vendégeket vártam.
Jóelőre kitaláltam mindent, hogy tökéletes legyen. Bepácoltam a húst, amit nagy gonddal választottam ki. A hentes lelkére kötöttem, hogy a legszebbet adja, mert vendégeket várok. Nekik lesz. Ugyanígy megfőztem a levest is. Kitaláltam, milyen süti legyen. Korábban már ki is próbáltam a receptjét direkt emiatt az alkalom miatt. Biztosra mentem. Minden legyen tökéletes!
Aztán eljött a NAP.
Befutottak a vendégek.
Az egyik azt mondta:”Jaj, ne haragudj, nem kérek semmit, csak beugrottam kicsit, ha már megígértem.”
A másik a levest nem szerette.
A harmadik épp nem evett húst.
A negyedik az alakja miatt inkább kihagyta a sütit.
Persze voltak azért olyanok is, akik ettek mindenből. Kiélvezték mindazt a jót, ami nekik készült.
Isten elkészített mindannyiunk számára egy „élet lakomát”. Beletette a legjobbat, a legnemesebb anyagokat. Beletette a szeretetet, boldogságot, hitet, reményt, méltóságot, megváltást, bűnbocsánatot.
Mindent feltálalt nekünk. Hasonlóan, mint ahogy én tettem az étellel a vendégeimnek.
De ahogy én sem tömtem, nem tömhettem meg a vendégeket, úgy Isten sem fogja tukmálni a portékát. Odatette mindenki elé. A döntés a miénk. Szabad akarattal választhatunk mindent, valamit, semmit Isten terített asztaláról.
Csak aztán, mikor korgó gyomorral járjuk utunkat, ne Őt hibáztassuk!
A mi döntésünk. A mi választásunk.