Csak húztam és húztam az időt.
Nem akaródzott nekiállni a takarításnak. Pedig kell. Ideje van.
Aztán mikor nekiálltam elmondtam egy imát, mert szokásom, hogy „nagy” és kis dolgok előtt, meg úgy általában is beszélgetek Istennel. Elmondtam hát egy rövidet.
„Istenem! Köszönöm, hogy takaríthatok! Köszönöm, hogy adtál egy otthont, ami az enyém! Köszönöm, hogy ilyen jó, szerető, gondoskodó, hűséges Isten vagy!
Ámen!”
„Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.”
1Thesszalonika 5:16-18