Az elmúlt két nap nehéz volt, fájó, mert előjöttek az eltemetett emlékek. Azóta küzdök a démonjaimmal. Igen az enyémekkel, mert nem Isten adta őket, nem büntetés, hanem a tetteim gyümölcsei.
Voltak nehéz pillanatok, amikor nagyon elcsüggedtem, amikor úgy éreztem belehalok.
Voltak olyan pillanatok, amikor csak annyit tudtam kinyögni: Istenem segíts!
De az imának (szerencsére) nincsenek tartalmi követelményei 😉
A záporban, ha bőrig is áztunk, a végén ott a szivárvány. Napsütés helyett most megteszi ez is 🙂
Isten nyugalmat adott. Gyógyítja a sebeket! Valósakat és a nem láthatókat is egyaránt.