Jó reggelt!
Veletek is előfordult már, hogy a „nincs” elvette a „van” örömét?
Voltatok már úgy, hogy miközben valami után vágyakoztatok, közben az orrotok előtt levő szeretetet, a kinyújtott kézben levő pohár vizet, a mosolyt, ami csak nektek szól nem vettétek észre?
Velem már megtörtént jópárszor.
Kívánom mára Nektek, nekünk, hogy lássuk a „van”-t. Tudjunk örülni, hálásnak lenni az apró dolgokért, amik nélkül olyan üressé válna az élet.
Tudjunk hálát adni Istennek ezekért, de tudjuk kifejezni a hálánkat a másik ember felé is, mert aki ad, ebből töltekezik. Ez ad neki erőt, kitartást, hogy értelme van, annak, mindannak, amit tesz.
Kívánom ma mindannyiunknak, hogy tudjunk odafordulni és adni!
Tudjunk odafordulni és örömmel, a „van” igazi örömével elfogadni mindazt, amit kapunk Istentől, embertől!
Lássuk, láthassuk meg ezeket az apró csodákat!
Ha pedig megláttuk, merjük, tudjuk hálás szívvel fogadni, és elfogadni, kifejezni a hálánkat!
Többet ér az, amit lát a szem, mint ami után sóvárog a lélek.
Prédikátor 6:9a RÚF