Ha újra kezdhetném! Mennyi mindent másképp csinálnék!
Ha újra kezdhetném! Mennyi minden más lenne!
Elgondolkodtam ma, sőt kicsit eljátszottam a gondolattal, mi mindent tennék máshogy, ha újra kezdhetném.
Ügyelnék, hogy a szerelem, az első, az tényleg élethosszig tartó legyen.
Ügyelnék, hogy soha ne térjek le az útról. A helyesről, a Krisztusiról.
Ügyelnék, hogy ne legyek bántó.
Ügyelnék, hogy az ígéret kőbe legyen belevésve.
Ügyelnék, hogy a hűség ne csak szólam legyen.
Ügyelnék a beszédemre…
Ügyelnék…
Miközben ezeken méláztam, egyszer, hirtelen belémhasított a felismerés: hiszen hányszor újrakezdtem már!
Hány új szerelem jött és ment? Hány bántó szó hangzott el a megbocsátás után? Hányszor okoztam fájdalmat annak, aki százszor is megbocsátott? Hányszor hagytam el barátot, szerelmet, otthont, munkahelyet?
Hányszor lett új? Azok hol vannak?
Ha újra kezdhetném!
Hány boldog újat követett a szomorú vég?
Ha újra kezdhetném!
Kezdhetem. Ma. Itt. Most. Krisztusban. Máshogy.
Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.
2 Korinthus 5:17 HUNK