Tovatűnve, mint egy álom
hangtalanul azt kiáltom,
hogy életem legyen fáklya,
ami fényt hoz a világba!
Porból lettem, porrá leszek,
s ha nem nyúlna értem kezed
drága Krisztus, akkor én csak
fagyos lennék, mint a jégcsap.
Éltem szállna, mint a pára,
nem lennék nyom a világba',
sem nevem az égi könyvben.
Nem törölné senki könnyem.
Ím egy napon Jézus eljött.
Kézenfogott. Lénye betölt.
Tovatűnve, mint egy álom,
telt torokkal azt kiáltom,
hogy életem most már fáklya,
ami fényt hoz a világba.
Ámen
Bejegyzést olvasta: 50