Hála

Üres, repedt cserépedény
Elfogyott már minden remény
Darabokra törve-zúzva
Porrá tört az élet súlya
Kihajítva szemétdombra
Mélyen a mocsokba nyomva
Reményvesztve, elfeledve
Senki nincs ki felemelne?
Véres kezed, szeggel szúrva
Kiemel a napra újra
Vigyázva a fényben fürdetsz
Óvó kezed összeilleszt
Darabonként, szeretettel
Újraformálsz, dallá teszel
Mi bennem szól, dícsér téged
Megváltóm, s a mindenséget
Bár a hegek látszanak még
Újjá lettem, szebb, jobb és ép!
Hálaének zeng belőlem
Szálljon a mennyekbe bőven
Hadd hallják meg az angyalok
Uramnak oly' hálás vagyok!