Lecsukódó szemeim
elrejtik a világot.
Húz az álom, zuhanok,
de már nem is kiáltok.
Elfogadom. Legyen hát!
Megnyugvás a sorsom,
tengermély csend, nyugalom,
jeled rajtam hordom.
Védő szárnyad felettem
rámborul, mint sátor.
Nincs többé már félelem,
veled lelkem bátor.
Itt vagy velem Krisztusom,
álmomat vigyázod,
őrzöl csendben, szeretőn.
Elalszom már… Látod?