Önmagamról

Kedves Barátom! Testvérem!

Gondoltam írok pár mondatot, hátha sikerül eloszlatni az aggodalmaidat, ha vannak.

Nem kérem, soha nem is kérném tőled, hogy bármit meggyőződésed ellenére tegyél. Tehát azt sem kérem, hogy jó ajánlást tegyél rólam, ha, vagy amikor szükséges lesz. Mondd az igazat, mondd el a kétségeidet, a bizonytalanságod, ha van. Mondd, amire Isten szelleme vezet. Ne többet, ne kevesebbet.

Ami a megtérésem, visszatérésem illeti. Nem hiszem, hogy a széles gyülekezetnek kellene ecsetelnem mindazokat a bűnöket, amiket elkövettem. Nem is tartozik rájuk igazán részleteiben, mint ahogy a részletekkel magam sem akarnék abba a látszatba esni, hogy dicsekszem a bűneimmel. Egy dicsekedni valóm van; Jézus Krisztus, az ő keresztje.

„Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre feszíttetett számomra a világ, és én is a világ számára.” Galata 6:14

Abban igazad van, hogy aki csak kívülről lát, az a colos, ötvenes fickót látja. Csak a négyszeresen elvált, ki tudja honnan jövő, senki sem ismeri embert látja, aki ide jár gyülekezetbe fél éve.

Viszont hiszem, hogy vannak már sokan, akik látnak mást is. Többet ennél.

Számomra ugyanakkor két fontos dolog van. Az egyik, hogyan látom magamat. Békességben, nyugalomban vagyok-e? Békességben magammal, a környezetemmel, ha lehet a világgal, de leginkább Istennel.

„mert nem az a megbízható ember, aki önmagát ajánlja, hanem az, akit az Úr ajánl.” 2Korinthus 10:18

Viszont a legfontosabb, hogyan lát vajon Isten?De erről Őt kell megkérdezned!

Hitem szerint olyannak, ami örömöt okoz neki. Nem. Nem lettem tökéletes. Nem is leszek. Itt, ebben a testben soha. Ember vagyok. Bűnös ember

Tudom, évszázados kifogás! Jobbat nem tudok kitalálni. Nem is akarok.Ha Isten megbocsátotta a bűneimet, mert TUDOM, hogy megtette, akkor nekem egy feladatom van: Megmaradni az Ő jelenlétében. Megtartani azt a bensőséges viszonyt, ami kialakult, törekedve arra, hogy az Ő útján maradjak. Mert olyan könnyű letérni! Tudom. Tettem. Átéltem. Bánom is.

Szóval, mit kell tudni rólam?

Azt, hogy bűnös vagyok.

Olyan bűnös, aki megbánta, amit tett, ahogy élt.

Olyan bűnös, aki letisztázta, amit le kellett. Istennel is, emberrel is.

Olyan bűnös, aki lerakta a terheit a kereszt tövébe.

Olyan bűnös, aki elfogadja a kegyelmet úgy is, hogy nem érti. Mert ez a legnagyobb misztérium! Ábrahám hajlandó volt megtenni. Kész volt feláldozni a fiát, de soha sem tudjuk meg, valóban megtette volna, vagy az utolsó pillanatban mellésújt. Nem tudom. Nem is számít. Hajlandó volt megtenni. Istennek ez elég. Nem kéri, hogy bizonygassunk. Épp így hajlandó vagyok megtenni, amit az Úr, életem Ura rám szab. Tudom. Ez nem garancia, hogy meg is teszem! Annyi minden van, ami eltántoríthat. Ezért küzdök, akarok megmaradni Krisztusban.

Nem adják olcsón. De mi az én küzdelmem, ahhoz az árhoz, ami már ki lett fizetve?

Hát ennyi vagyok. Egy colos ötvenes, aki élete céljának azt tartja, hogy megélje azt a két parancsolatot, amit kaptunk. Szeressem Istent, szeressem felebarátomat. Ennyi. Nekem elég. A gyülekezet pedig majd eldönti, nekik elég-e?Nincs bennem aggodalom emiatt. Benned sem legyen!

Ha Isten ideszán, akkor itt leszek, ha nem, akkor meg miért hadakoznánk ellene?

Isten áldjon meg olyan gazdagon, sőt azon felül, amit kívánok neked! Legyen az Ő áldása minden kezed munkáján, a családodon, a szolgálatodon! Jutalmazzon gazdagon!

Szerető testvéred