Gondolom a könyöködön jön ki, amit most írni fogok, de…
Érdemes talán pár perc csendességben elgondolkodni Isten csodás nagyságán. Tudom, nehezen élitek meg a helyzetet. Nem tudok bölcs magyarázatot adni arra sem, miért kell ezt átélnetek. Ha egyszerűsíteni akarok, akkor a bűn miatt. A szabad akarat miatt.
Isten megengedi hogy gonosz emberek gonosz módon viselkedjenek az Ő népével. Mert bármit elvehetnek tőlünk, akár az életünket is (persze ez most nem az a szitu), de Krisztus váltságát, a kegyelmet, a hitet, a MÉLTÓSÁGOT nem.
Vonulj el, adj hálát Istennek, hogy bármilyen mélységbe is húz az emberi gonoszság, Istennek nincs az a mélység, ahonnan nem tudna felemelni. Igen, hiszem, hogy bármi fog történni, még ha a feneketlen mélységbe is vettetünk a hitünkért Isten, ahogy Jóbot, minket is fel fog emelni. Titeket is. Ezért írtam, érdemes talán pár perc csendességben elgondolkodni Isten csodás nagyságán.
Tudom, ilyenkor nehéz, de tekints hittel a jövőbe! Adj hálát a próbákért! Adj hálát, hogy Isten fogja a kezed, és átvezet a halál völgyén!
Mindezeket úgy írom, hogy tudom, ismerem az igaztalan vád érzését.
Megjártam a poklot sokszor, de állítom: Isten akkor is fogta a kezem, mikor bűnben éltem, megtagadtam Krisztust, elfordultam tőle. Mert Ő ennyire szeret.
Bár írhatnám, hogy nyugi! Isten majd így meg úgy. De nem tehetem. Nem ígérhetek a nevében, annyira még nem cimbiztünk össze. Azt viszont Ő ígérte, hogy velünk lesz életünk minden pillanatában. (A nehezekben főleg.)
Végül, egy rojtosra idézett gondolat:
Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. Zsoltárok 23:4