„Ő pedig így szólt: Jöjj! És Péter, kiszállva a hajóból, járni kezdett a vízen, és elindult Jézus felé. Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: Uram, ments meg!”
Máté 14:29-30
Néha, amikor csak süllyedek a gondok, a megpróbáltatás, a bűn hullámaiban, olyankor nem bírok küzdeni. Egyszerűen megrettent a látvány. A hullámokban eltűnő lábaim látványa. A számat megtöltő sós víz íze.
Elönt a tehetetlen kétségbeesés.
Csak a sikoly marad. A legrövidebb ima.
Mint Péternek, egy halovány reménysugár, mielőtt végleg elnyelnek a habok.
„Uram, ments meg!”
Mondom. Kimondom. Hittel mondom ki.
„Jézus pedig azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél?”
Máté 14:31