Persze, biztosan lesz, aki azt mondja, hogy ezt nem mindenki tudja megtenni.
Igaz. Biztosan van olyan élethelyzet, amikor nem ez van a fókuszban.
„A szegény sorsú testvér a méltóságával dicsekedjék,„
Jakab 1:9 RÚF
Tény, hogy nem egy csóró szakadt kódis (koldus) a mi Istenünk! Övé minden. Ad, ha kérünk.
„De hittel kérje, (aki kér) semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt.„
Jakab 1:6 RÚF
Viszont az áldás előtt, előbb az első tizedet neki kell odaszánni. Pénzt és IDŐT egyaránt!
Mielőtt bárki azon vitatkozna, hol van ez megírva az Újszövetségben, hát konkrétan sehol.
De,
- Működik. Erről tesz bizonyságot sok sok hívő, aki felajánlja.
- Meg amúgy is, hogyan nézne ki, ha Isten előírná, hogy ugyan vezessen már a szívünk arra, hogy visszacsepegtessünk neki pár morzsát! Mert ismerjük el, nem neki kell a tized, nekünk van rá szükségünk! Az adás, az engedelmesség öröméért. A felszabadulásért, amikor Krisztus letépi a láncokat, amik az anyagiassághoz, a földihez kötnek.
- Az odaszánt időt nem is említve. Mert kinek is van nagyobb szüksége a másikkal időt tölteni? Hát, azt gondolom nekem hajszállal, nagyobb szükségem van Vele időt tölteni, mint Istennek velem.