Zúgó szélben sír, pattog a ház.
Emészti a harsogó, dörömbölő láz.
Bömbölj csak szél! Ordíts! Falam ellenáll!
Dacosan áll, büszkén a magányos ház.
Áll a zúgó szélben. Áll. Áll. Ellenáll.
Ostromod viharán biztosan megáll!
Reccsenő ereszték, pattog, sír a váz.
Sír a ház a szélben. Sír. Áll. Ellenáll.
Nézd, feladta lassan! Nem küzd hát tovább,
falaival zúgja szeled dallamát.
A szél kúszik a résen, ráz ajtót, ablakot.
Rázza, hogy tudd: Ím! Már belül vagyok!
Kicsiny a rés. Apró. Szinte semmiség.
A szélnek, hogy bejusson. A szélnek pont elég.