Kelne a nap, gyenge fénye nem tör be a sötétségbe. Küzd sötéttel és felhővel, úgy tűnik, hogy sosem jön el. Fényét a sötétség falja, nem piroslik az ég alja! Nincsen jele, hogy ott távol, ott ragyog az égi vándor, Felhő felett, túl az éjen, sugarában új reménnyel. Bár a felhő eltakarja, az én Napom fel nem adja. S hogyha fel nem adom én sem, felhőt szakít, s kicsiny résen át az arcom simogatja szívembe új erőt hozva. Kelne a nap, gyenge fénye szívet öltöztet reménybe.